en-knap-solosÁprilis 9., hétfő, 20:00 (Mestni muzej)
Táncszóló sorozat az IMPORT-EXPORT program keretén belül

Az EN-KNAP jubileumi hetét a „Szólók” című előadással kezdjük, amelyben a szlovén közönség előtt már ismert művész, Hód Adrienn által alapított budapesti együttes – a Hodworks – tagjai lépnek fel. A Hodworks már többször is fellépett a Španski borciban. Először a 2012/2013-as szezon nyitóprogramjaként a „Basse Dance” című előadással („A tánc a vásznon, film a színpadon” c. projekt keretén belül, amely a tánc, a film és a videó találkozása volt a Španski borci és a Kinoteka együttműködésében), majd 2015 januárjában bemutatták a Dawn/Hajnal radikális performanszot és egy nappal később a Conditions of Being Mortal/A halandóság feltételei című darabot. 2016-ban egy különleges együttműködés következett Hód Adriennel, amelynek során az EnKnapGroup csoporttal közös provokatív előadást alkotott „Pearl” címmel.

 

A Hodworks csoport ezúttal három szólóból álló sorozattal érkezik Ljubljanába, amelyet a Mestni muzejben ad elő intim légkörben, ahol a közönség kapcsolatban marad a fellépőkkel. Minden szóló erős kapcsolatot alakít ki a színpadon és a valódi életben is. Adott időben egy előadó, egy akcióban, egyfókuszú figyelemben. Az előadók is kapcsolódnak a közönséget alkotó emberek csoportjához és a közönségnek, akárcsak az előadónak, felelőssége van a színházi élményben. Mindez több lehetőséget kínál arra, hogy előadó és néző viszonyba kerüljön egymással. Éppúgy, mint amikor időt szánunk arra, hogy megismerjünk valakit, akkor megnő a kötődés lehetősége. A nézőktől érkező reakciók színezik a jelen idejű színpadi cselekvést, ami behoz egy változó, ismeretlen tényezőt.

Az idő közrejátszik abban, hogy nem csak megfigyelők vagyunk, hanem az általunk elmondható történetek díszletét is mi alkotjuk. Egy találkozás belső történései és dinamikája elkezdenek a jelentés tartományában működni, mit jelenthet számunkra és mivé válhatunk a találkozás által.

Az alkotóktól:
“Hód Adrienn kérdezte, hogy én mit csinálok? Mondtam, hogy én részt veszek. Erre mondta, hogy Alién azt hiszi, hogy értik. Én azt hiszem, hogy értenek. Sokszor nézem, ahogy dolgoznak, erőlködnek a létrán, vagy csak ügyködnek valamin. Értenek valamihez, megoldanak egy problémát, létrehoznak, megjavítanak, elmagyaráznak. És nem is tudnak arról a kis részletről, amit én eközben figyelek a hátukon, vagy lent a cipőjükön, vagy az arcukon, ahogy a koncentráció érzelmekbe húzza az arcizmokat. A dologgal való azonosulás megrajzolja a szemöldök ívét, a hatni vágyás bevonja az egész testüket. A cselekvés humora, a trükk hátulról. Akkor érzem az egész embert, mint cselekvést, amiben minden részlet, amit látok, mágikus szimbólum. Aztán azt veszem észre, hogy az emberek közül naponta egyre több az idegen ismerős, egyre többször érzem azt, hogy már köszönnöm kéne.” 
Cukorka Emese

„Lehet, hogy egy egyszerű érintésnek lenne értelme? De akkor félő, hogy a függő természetünk elkezdené megfojtani és kővé változtatná azt a megmagyarázhatatlan titkot. Fogadd el és lásd e titok nem kielégítő mégis természetfeletti szépségét.”
Molnár Csaba

“ Talán idebent megfosztom magamat a saját létezésemtől. Minden matéria. És én gyakran foglalkozom a láthatatlanokkal. Ha teljesen lecsendesülök, ezek a láthatatlan dolgok is hajlíthatók. A szépség az észrevevés egy lehetséges útja…”
Marcio Canabarro

„Nem a színpadon jelenlévő ember és emberek közötti kapcsolaton keresztül akartam kommunikálni, hanem a néző/k és az előadó között létrejövőn keresztül. Ez nem egy hierarchikus viszony a néző és előadó között, hanem horizontális érzetű. Tapasztalom magamon, hogy különböző emberek jelenlétében mássá válok, máshogyan reagálok. Előfordul, hogy úgy, ahogyan nem is szeretnék. Ennek a mozgékonyságnak a felismerése, tudatos kezelése, a hatás és reagálás gyorsasága, milyensége formálja az emberek közötti kapcsolatot. Izgatott ennek a kommunikációnak a milyensége, gazdagsága, hogy mennyire határozza meg, hogy mit érzek, érzékelek, gondolok. Érdekelt az a viszony, ami az előadóval/alkotóval együtt létrejön, hogyan alakul, annak a formája, "játszmái" eszközei és tartalma mind az előadás részévé válnak. Kit, mi mozgat meg és az milyen formai megvalósulást nyer. Végig mozgatott, hogy kinek is készül ez az előadás? Az univerzumnak, vagy egy rétegnek, vagy "csak" embereknek? Mit jelent az ember? Kik ők? Mit hoznak magukkal? Majd ezt követve a darab sorsa, ami magában hordozza a fenntarthatóság és az egzisztencia kérdését is. Vagyis a kultúrpolitika kontra piac, kontra művészet formálódása. Mennyire formálja egyik a másikat? Kik és milyen célokból határozzák meg igazán, hogy egy-egy alkotás mennyi emberhez juthat el? Mi hozzuk létre ezeket az értékrendeket, igeneket és nemeket. Hol, mit tanulunk és mire hívják fel a figyelmünket, ezek a szempontok milyen intézményekhez, milyen támogatási rendszerhez kötődnek. Persze nem tud egy táncelőadás erről szólni, de mégis fontosnak érzem leírni, mert az előadás választott formáinál, mégis döntően hatottak ezek a gondolatok. És persze tovább izgattak a számomra nagy klasszikusok, a szabadság keresése, hol és hogyan élhető meg, a test és a nemiség meghatározottsága, a hagyomány és az én formálódása, az életben lévő óriási különbségek abszurditása és fájdalma, leginkább a gyűlölködés és a pusztítás ereje és ezzel szemben a megértés, kompromisszum és elfogadás. Partnerré válás, képessé lenni eljutni az egón túl egy engedményes világ felé, ahol az emberi intelligencia képes a megbékélésre. Hogy mi ez? Egyszerre kellene mindenkinek megvilágosodnia? Mindig is ez volt, kétpólusúság. Mit tehetek ebben? Hol a nyugalmam? Hol a hitem? Harcolok, de meddig, van e terep vagy visszavonulok és kialakítom a saját személyes kultúrámat, amihez társakat keresek, és együtt építjük a világot olyanná, amilyenné mi szeretnénk. De hol is? Budapesten? Mit zárok el és mit nyitok ki magamban, hogy ez teljesüljön. Mindenesetre azt fontosnak látom, hogy párbeszéd legyen, lássuk, hogy mi a hatása annak, hogy létezünk.”
Hód Adrienn

Alkotótársak és előadók: Marcio Canabarro, Cuhorka Emese, Molnár Csaba
Zene: Coil
Zenei szerkesztő: Gryllus Ábris
Jelmez: Németh Anikó és az alkotók
Fény: Mervel Miklós
Koreográfia: Hód Adrienn

A darab meztelenséget tartalmaz.

Producer: Goran Pakozdi

A vendégprogram produkciója: Zavod EN-KNAP

Támogatók: Ljubljanai Balassi Intézet, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, OFF Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, New Performing Arts Foundation